A köd ázott hajamba tapad,
gyöngykavics gurul talpam alatt,
a kertben egy lehajló ágon
fonnyadó körte lóg,
fogam alatt
a sz?l?szemek roppanók,
reggel a nap is másként
ébred arcomon,
a borostyán tolakodón
ömlik be az ablakon,
falnál felejtett
létra mellett virágcserép,
elszomorító, t?n? nyári kép.
Kerti lak teraszán apácarács
foszladozó festéke maga az elmúlás,
egy szarka a tet?n,
önmagát dics?íti,
szánalmas vékony lábain remegve áll,
mögötte a szél csupasz fát cibál,
az ég opálos vászon,
es?cseppek gy?lnek csendben
a rozsdamarta biciklivázon.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:49 :: Adminguru