Úgy néztelek akkor,
akárha először;
néztelek, s mert a vágy
oly erővel tört föl,
csakis csukott szemmel
láthattalak volna,
tán csukott szemmel sem
láthattalak volna.
Néztelek, és te csak
azt a nézést láttad,
rád szegezett szempárt,
tágult pupillákat —
vak nézhet így vissza
a világtalanra,
vakon néztél vissza
a világtalanra.
Mindkettőnk régóta
élesebben láthat,
mégis egyre játszik
velünk a káprázat,
hogy újra próbáljunk
egymásba vakulni,
látva próbáljunk meg
egymásba vakulni.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.13. @ 12:03 :: Bátai Tibor