dr Bige Szabolcs- : Lépcső

Nyomtatás

Lendületesen vettem az alacsony lépcsőfokokat a régi bérház keskeny lépcsőházában. Ismeritek azokat a régi kovácsoltvas-korlátos lépcsőket: félemeletnél fordul 180 fokban, emeletenként egy rövid folyosó található és onnan nyílik három, vagy négy lakás.      

Szaporáztam felfele szokásos tempómban egészen a második emelet utolsó előtti lépcsőjéig. A jobb lábam itt beleakadt a lépcsőfokba. Alig tudtam az egyensúlyt megtartani, jól bele kellett kapaszkodnom az ingatag korlátba, de sikerült talpon maradnom. Bosszankodva szidtam a lépcső építőit, hogy milyen idétlen alakura készítették, az ember kitörheti a nyakát, ha nem vigyáz. Meg más ilyeneket mormogtam félhangosan.

Kicsit a lábaimat ügyesen megtornáztattam s tapasztaltam nincs kificamodva, vagy eltörve semmim. Megnyugodva mentem tovább az emeleti folyosón.

Picikét csoszogva haladtam, aminek nem értettem az okát. Bal lábbal rendesen lépegettem, de a jobb csosszanva mozdult előre. A lépcső folytatásához érve, megismétlődött az előbbi botlás. A jobb lábam megint beleakadt a lépcsőfokba.

Ejnye, bosszankodtam, szerintem joggal. Gyanús a dologban csak az lett, hogy mindig a jobb lábam akad meg. Egyre nehezebben ment a felfele lépegetés. Meg kellett többször is állnom, hogy kézzel is segítsem a makacskodó végtagomat. Súlyomat megtartotta, térdem is jól hajlott, rugózott. Többször is próbálgattam különböző mozdulatokat, de a csak jobb láb rendetlenkedett, pontosabban a jobb lábfej.

Nagy nehezen felérkeztem a harmadikra, de annyira elfáradtam, hogy le kellett ülnöm a folyosó közepén. Úgy látszik zajt csaphattam, mert kinyílt az egyik lakás ajtaja, és egy kissé borzos asszony nézett ki rajta, és mielőtt egy szót is szólhattam volna rámripakodott:

— Nem szégyelli magát, minek ivott annyit? — és becsapta az ajtót.

Döbbenten meredtem a bezáródott ajtóra, majd hirtelen ráeszméltem, hogy valami baj van velem — a lábammal. Nem mertem felállni. Nem voltam biztos benne, hogy megtartja a súlyomat. Szerencsémre megérkezett a szomszédom kislánya, Borika:

— Mit üldögélsz itt a folyosón? — kérdezte.

— Valami baj történt a lábammal. Beteg vagyok — magyarázkodtam.

— Mumpszod van? Nekem is volt a tavaly.

— Nem mumpszom van, de beteg lettem. Légy szíves szólj be hozzánk, jöjjön le valaki, hogy segítsen nekem.

— Jóóó! — és már szaladt is.

Hallottam, ahogy kiabál a húgomnak: „Palika mumpszos, siess, segíts neki feljönni!”