Fel Bandi nagyszer? cipészmesternek tartotta magát, valójában a legrosszabb suszterként lett hírhedt egész Bagatellkirályság határ menti falucskájától egészen a Pisai Ferdetornyot megszégyenít? palotáig. A Felek felmen?i mindig is ezt a mesterséget ?zték. Jól bántak az árral, s ha vev? jött, a lábbeli eladási árával is ügyesen ravaszkodtak. A hetven éves szenilis Jónás bácsi, aki reggelente a szomszéd f?szereshez járt, hetente egyszer eltévesztette az üzletet, is ilyenkor mindig két pár új csizmával tért haza. Bandi legalább sikeresen megszabadult azoktól a katonák számára készült, térdig ér? lábbelikt?l, melyeket még az öt évvel ezel?tti háborúba rendeltek a királyi hadsereg számára, ám az ellenséges király épp akkor n?sült meg, ezért a hadviselést kés?bbi id?pontra kellett halasztaniuk. Aztán jött a két hónapos nászút, s mire hazaértek a Láptengerr?l, a gyógyterápiával egybekötött üdülésr?l, az ifjú ara máris áldott állapotba került. Újabb kilenc hónap késés. A gyermek születésekor újabb akadályok gördültek a tervezett háború elé. Gyönyör? kisbabája született a királynénak, csak épp csokoládébarna b?rszínnel. A király ránézett szeretett hitvesére, s öt hosszú percig töprengett ítéletén, majd kivégeztette mindkett?t. A láptengeri nászút alkalmával ugyanis összefutottak Donga király legkisebb fiával, s úgy t?nt, a szomszéd trónörökös a kézfogásos üdvözlésen túl másféle örömökben is részesítette az ifjú arát. Megkezd?dött hát a háború a déli szomszéd Unga-Bunga királysággal. Bagatell királya csak egy kurta levelet kapott arról, miszerint közös háborújukat bizonytalan id?re fel kell függeszteniük.
Így maradt Bandi nyakán kétszáz pár csizma, amib?l mintegy ötvenet már sikerült elpasszolnia. Egyetlenegyszer kötött üzletet a királlyal, akkor is ? járt rosszul.
– Százötven pár csizma. Hogy a fenébe adjak túl rajtuk? Ezért még a király is felelni fog egyszer! Egy Fel sohasem felel?tlen, ha üzletr?l van szó. Egy vitában mindig a Felek a gy?ztes felek! – jutott eszébe hirtelen néhány mondás ?seit?l.
Amint így töprengett elbaltázott régi üzletén, hirtelen nagy er?vel kivágódott cip?boltjának ajtaja, s két díszes maskarába öltözött alak lépett be rajta nagy sebbel-lobbal, majd mint akik karót nyeltek, egyenes derékkal álltak meg az ajtó két oldalán.
– No lám csak, a karnevál még kés?bb van, fiúk.
Már épp folytatni akarta volna epés megjegyzéseit, mikor is lassú, de méltóságteljes lépésekkel bevonult az ajtón Bagatell királya, XXX. Lajos, más néven Tripla X, mely néven a háta mögött emlegette minden alattvalója. Bandi mélyen meghajolt, mert bár a szája is tátva maradt a meglepetést?l, reakciója mégis olybá t?nt, mintha arra számított volna, hogy a király bármelyik percben beléphet hozzá.
– Felséges királyom! Fel Bandi alázatos alattvalója üdvözli Önt szerény hajlékában.
A király nem szólt, csak csettintett egyik szolgájának, hogy húzza közelebb rozoga háromlábú széket. ? maga odalépett Bandi „dics?ségpolcához”, majd a Szabadvárosi Legnagyobb Cip?mester díjaként kapott aranyozott trófeát egy hanyag mozdulattal felborította, az alátétként szolgáló selyemdarabbal pedig letakarta a széket, s úgy foglalt helyet. Bandi szeme vérben forgott egy pillanatra, de aztán türt?ztette magát, s a király hanyag mozdulatának engedelmeskedve felegyenesedett.
– A szakmai véleményedet kérem. – mondta Tripla X. Egy aprócska cip?t húzott el? kabátja zsebéb?l, mely így ülve, a koszos padlót seperte. Bandi hosszasan bámulta a cipell?t. Üveg. Életében csak egy ehhez hasonlót látott eddig, régebben ? maga is készített egy hasonlót lánya számára. – A tegnapi bálon hagyta ott egy álarcos leányzó, s már a város legszebb kisasszonyaival felpróbáltattam, de eddig még egyikük lábára sem illett. Hozzád fordulok tanácsért, mint szakemberhez. Leend? királyném hagyta el eme lábbelit.
Nocsak, eljött végre az én napom! Most kamatostul megfizeted a csizmáimat! – dörzsölgette a kezét Bandi, kaján vigyorral a képén.
– Elkérhetném ezt a cipell?t egy pillanatra, Felség? Egy gyors pillantást vetnék rá a m?helyemben, ha szabad.
– Természetesen, vidd csak.
A cipészmester átment a m?helybe, és magára csapta az ajtót. Pár percre hagyta csak el ?felségét, kísér?it, szolgáit, test?reit, fogdmegjeit… amilyen titulusban épp vele tartottak. Amikor visszatért, a kezében még mindig ott volt az üvegb?l készült lábbeli. Vagyis mindenki más annak hitte, hihette. Azonban Bandi szép csendben és villámgyorsan kicserélte arra, amit annak idején készített a lányának, Fel Ellának tizennyolcadik születésnapjára. Bandinak két gyermeke volt, a húsz esztend?s Ella, és a tizenöt éves Fel Elek. Mindketten épp otthon voltak, a m?hely feletti lakórészben, saját szobácskájukban. A fiú valószín?leg legújabb békáját boncolgatta, holott nem épp orvosi pályára készült. Apja örült volna, ha a fiú továbbviszi a boltot, Eleknek viszont más tervei voltak, szeretett volna világot látni. Ehhez nagyon értett, a csavargást már öt éves korában teljes mértékben elsajátította. Ella ezzel szemben pont az ellenkez?je volt testvérének. Míg öccse az iskola mellé járt, addig ? inkább el sem indult otthonról. Akkor is épp a szobájában ült, és a babáival játszott, azokat öltöztette. Más, vele egykorú lányok magukat csinosítgatták a tükör el?tt, ? azonban nem is próbálkozott ilyesmivel, mert tisztában volt vele, mennyire felesleges is lenne akár csak megpróbálnia is. Csúnyácska volt. Mi több, ronda.
– Felség, ha nem bánná, lehívnám ide leányomat, azt hiszem ugyanis, hogy tudom a megoldást.
A király bólintott, s Bandi felkiabált a lánynak. Ella hangos léptekkel trappolt lefelé a lépcs?n, és amint meglátta, miféle vendégük akadt, azonnal földig hajolt.
– Kislányom, gyere, ülj csak le ide, és próbáld csak fel ezt a cip?t! – szólt Bandi nyájasan mosolyogva.
A cipell? passzolt. Pontosan illett a lány lábára, mintha ráöntötték volna.
– Felség, az az igazság, hogy ezt az üvegcip?t még én készítettem évekkel ezel?tt a lányomnak. Tegnap furcsálltam is, hogy olyan soká elmaradt, pedig ? aztán nem túl gyakran mozdul ki itthonról, hiszen mindig is úgy neveltem, hogy feddhetetlen úrihölgy váljék bel?le… – kezdte volna dicshimnuszát lányáról és saját nevelési módszereir?l, azonban a király hirtelen erélyesen a szavába vágott.
– Vigyétek, tömlöcbe vele! – kiáltott Tripla X, majd a két, eddig az ajtónál ácsorgó katona megragadta a lányt és kicibálták az utcára.
– Felség, nem értem… – habogott Bandi rémülten.
– Nem feleséget kerestem én magamnak! Tegnap a cipell? tulajdonosa tánc közben egyszer?en elcsente legbecsesebb királyi ékszeremet a báli ruhámról. Úgy tettem utólag, mintha nem is keresném a tolvajt, hátha feleséget keresve gyorsabban megtalálom az illet?t. A csel bevált.
Azzal elindult pökhendi léptekkel a bejárati ajtó felé. Bandi elkeseredetten bámult utána.
– Apropó, Bandi, azokra a csizmákra szerintem a közeljöv?ben nem lesz szükségem. Olyan békés hangulatomban vagyok mostanában. Na, megyek, majd a holnapi akasztáson találkozunk.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.24. @ 18:09 :: Blitzer Csaba