Fázósan bújnak össze
hajnali csillagok,
a hold mellettük
fáradtan toporog.
Dereng? égbolt szárnyas kapuján
már a nap kopog,
mintha mindenki álmodna,
ébren, csak én vagyok.
Üres utcákon
visszhangzik a léptem,
múltam kusza emlékei
eljöttek értem.
Maretics Erika : Emlékek