Régvolt éjszakáim zamatát őrzöm
önfeledten, ha ébreszt a hajnal.
Búvó árnyak jajával nem vesződöm,
széttört csendjeim ölében dal van.
Elmentél, tested, mint a belém vésett
félig kész kőszobrot itt hagytad rám
a dermedtté lett jégcsap-érintések
közt, s nekem mentőöv a szívhalál,
ha álca, ami álomba ringat.
Be kell vallanod a titkaidat,
mit koloncként cipelsz, s ma is gátol…
Ha kihunyt benned a hit és remény,
legalább magadhoz őszinte légy.
Megtisztul a szív önmagától.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.21. @ 11:20 :: Seres László
