Itt van a dióérés ideje, de még a zöldburok nem hullott le.
Ezért szólok most!
Elgondolkodtam, azon, hogy milyen kevésé ismerjük ezt a pompás növényt, ezt a gyönyörű, és minden ízében hasznos fát — a diót. Latinul is illő a neve: Juglans regia, a Jovis glans kifejezést őrzi, ami annyit tesz, hogy Jupiter makkja. Szóval „király”! Az ókori rómaiak az istenek eledelének tartották. Nem véletlenül! Kínában, az ősi időkben barbár baracknak nevezték, és barbárok alatt az ázsiai hunokat értették. Érdekes, nem hiába írja Temesvári Gabilla, hogy a nyomok Távol-Keletre vezetnek…
Nagyon röviden hadd, soroljam fel mi mindenre jó a dió.
Először is ízletes, értékes táplálék. Ki ne szeretné a diós puszedlit? Vagy bejglit? Szeretjük a kellemes, jó ízéért, tudjuk, hogy nagyon tápláló (100 gr dióbél kereken 700 kkal-t tartalmaz). A benne található növényi olajok igen hasznosak szervezetünk számára, mert nagyrészt többszörösen telítetlen zsírsavakból tevődnek össze, melyek a mai „sláger”, a koleszterin csökkentéséhez járulnak hozzá. A dióbél fehérjéi szinte teljes értékűek, hiszen a nélkülözhetetlen aminosavak mindegyikét tartalmazza, de ezeken kívül a többi szükséges aminosavakat is. Vitamin tartalma is jelentős, még zsírban oldódó A és E vitamint is tartalmaz, de ott van a vízben oldódó C-vitamin és a B csoport minden tagja. Értékes ásványi agyag tartalmából kiemelem az antioxidáns hatással bíró szelént.
A dió betegségmegelőző és gyógyító szerepéről is tájékozódhatunk a szakirodalomban. Ilyen megállapítások találhatók: a káros (LDL) koleszterin csökkentése*, javítja az agy tevékenységét, csökkenti a fáradtságot, egészséges az időskorúak számára (megelőzheti a rettegett Alzheimer-kórt), segít a rákot megelőzni, a vegetáriánusok számára nélkülözhetetlen fehérje forrás, kedvező hatása van a máj működésére, nem okoz élelmiszer allergiát. Azt hiszem, ennyi elég is a jóból!
A dióbél mellett a zöld dió is élelmiszeripari cikk, és persze likőr alapanyag. A dióolaj is értékes (drága) gyógytermék manapság, bár a régi görögök már Krisztus előtt használták. Figyelem. A kozmetikában használt úgynevezett dióolaj tulajdonképpen ételolajban kifőzött zöld dióburok!
No, helyben vagyunk. A zöld burokról szeretnék értekezni. Hogy is van csak a gyerekkori találós versikeő
„Zöld burokban születtem, mikor aztán nagy lettem, a zöld burok lefeslett és az úrfi leesett!”
Másképpen diókopáncs néven nevezik ezt a burkot. Szép név, megérdemelné, hogy jobban elterjedjen a köztudatban. Akkor gyűjtsük, amikor a dió megérett és könnyen lefeslik. Vigyázzunk azonban, kesztyűvel nyúljunk hozzá, mert megfesti a kezünket, hogy napokig nem megy le róla fekete-barna szín. Ezt a benne levő monoglükozidok okozzák, ajuglon és hidrojuglon. Magas a csersav (tannin) tartalma is, ami alkalmassá teszi különféle bőrbajok gyógyítására. Egyszóval ez is gyógynövény, tudományos neve: Juglandis nucis pericarpium. Benne van a gyógyszerkönyvben. Ilyenkor, dióéréskor kell gyűjteni és vékonyan kiterítve szárítani. Nem árt neki a napsütés, más szárítandó gyógynövényektől eltérően. A penészes, rothadt, megfeketedett, férges darabokat gondosan el kell távolítani. Főzete használható belsőleg izzadás, gyomor- és bélhurut ellen, valamint étvágyjavítónak. Külsőleg bőrkiütések, kelések, fagyások kezelésére használják. A friss kopáncs bedörzsölésével eredményesen kezelhetjük az idült ekcémát. Olyan információ is látott napvilágot, hogy francia kutatók laboratóriumi vizsgálattal daganatellenes hatását igazolták.
Az állatgyógyászatban is hasznosítják a főzetét hurutos bajok gyógyítására.
Aranyos dolgot írt Varró Aladár Béla a diófáról. Elmeséli, hogy a néphit szerint, ha diófa nem hoz termést, megverik. A várt termés idején fiatal legények felmásznak a fára, és botokkal összevissza hadonászva leverik a száraz ágakat. Terem is a következő évben!
* „A dióbél fogyasztása tehát bizonyítottan csökkenti a kis sűrűségű koleszterin mennyiségét a vérben, jelentősen csökkenti a szív- és érrendszeri kockázatokat, a növényi olajokon alapuló táplálkozás mellett is, annak jótékony hatásán túlmenően” — állapítják meg a Barcelonai Egyetem kutatói.
** És akinek ótvar van a fején, vegye a dió külső burkát, vagyis a héját, és préselje ki a nedvet belőle a sebes helyek felett, vagyis az ótvarok felett, és ha a nedv keserűsége miatt ezek a helyek megduzzadnak, azonnal kenje be faolajjal (olívaolaj), és ez enyhíti a keserűséget. És tegye ezt gyakran, és az ótvar meggyógyul — írja Szent Hildegárd.
Forrás: Orosz Péter: „Képes — helyenként képtelen — könyv a dióról.” 2005
Rácz et al.: „Gyógynövényismeret” Ceres könyvkiadó, Bukarest 1984
Temesvári Gabilla: ”ősi magyar gyógyászat” 2011
Rápóti-Romváry: „Gyógyító növények” Medicina könyvkiadó, Budapest 1977
Varró A.B.: „gyógynövények gyógyhatásai” Pallas Antikvárium Kft, Gyöngyös
Legutóbbi módosítás: 2011.09.25. @ 09:25 :: dr Bige Szabolcs-
