Búcsúzik végleg, tovaszáll a nyár,
mint álmosan sárguló kertekb?l
az apró kis rozsdafarkú madár,
kit a langymeleg délvidék vár,
kólikásan kiles felh? rejtekb?l,
bámul a nap, vár, alacsonyan jár.
Már bánkódva, alélva néz a rét,
minden zöldjét ajándékba adja,
megtörli harmatkönny szemét,
végittas, billeg?, táncoló lepkét
hordoz árvalányhajas kalapja,
szeptember ím letette névjegyét.
Másképpen, tarló fel?l fú a szél,
lengeti, fésüli a vetkez? ágakat,
halmokban áll a bronzveres levél,
mint évszakváltó zizzen? szegély,
magába zárja az elmúlt vágyakat,
alant búvó tücsök utolsót zenél.
Hova lett a nyár? Tán beköltözött
almába, fába, karcsú galagonyába,
esetleg üres csutkaszárnak öltözött,
úgy próbál szökni kopár kórók között,
nincs meg már szivárvány szoknyája,
felfeslett a futó ?szi felh?k fölött.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.22. @ 17:23 :: Rosmann László