Georges Moustaki – Lo straniero
http://www.youtube.com/watch?v=_NdvGkGvKCY
Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben őrt hagyva hátra,
sóváran kerestem kijáratot.
Szakadék szélén táncoltam vakon.
– mégis mindenki otthagyott –
Nem értem el a hegytetőt sem,
keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált.
– nem tehettem, hogy feladom –
Én szálltam volna, mindegy hova,
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben!
– de köröttem minden megfagyott –
Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem.
– nem is maradt egy csillag sem –
A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ő volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget,
mégse maradt vele senki sem.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.23. @ 06:42 :: Bakkné Szentesi Csilla
