Szomorú kettősség bánt.
Jég és tűz, elemeire esett szét
az idő-óramű, terekben felejteném
bezártságomat. Erdőt járó
léptekkel megkereshetem
az apró porszemet, amiben
egyre ismerek. Mi mást mondhat,
ki fájdalmában zsugorodik,
és tágul a csendben. Még a zenéről,
süket füleket megelőzve,
kérlek, szerethesselek…
Legutóbbi módosítás: 2011.09.23. @ 10:25 :: Marthi Anna