Molnár Ágnes (1967-2011)
Ágnes
Mára vízbe ejtett
Fénye múlt fáklya,
Most Égi Anyja
Ölében ülve mosolyog,
Ugyanúgy, mint régen,
Nekem már nem kacag,
Mint régi estéken,
A buszra várva,
Vagy hazafelé jövet,
Az úton együtt,
Rugdosva
Ugyanazt a követ,
Télben, ?szben,
Nyárban és tavaszban,
Ha tehettem,
Apró virágot téptem,
Hogy hálából,
Mosolyodért odaadjam,
Kacagós lelk? Ágnes!
Tegnap is virágot kaptál,
Szalagokkal, koszorúkba kötve,
Tömjének közt harangszóval,
A sötét földben elmerülve,
Valaki szólt:
Most érsz épp
A Fényességbe,
Hogy Égi Anyád
Vegyen ölbe.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.24. @ 08:32 :: Molnár Zsolt
