A KisHerceg és a fiú a tulipán mező közepén találkozott. A fiú guggolva szedte a piros tulipánokat, keze tele volt virágokkal, érdeklődve nézett fel. A KisHerceg szomorúan nézte a virágokat, ahogy leszakítva tövükről már csukták szirmaikat:
— Miért téped le őket?
A fiú csodálkozva ránézett:
— Miért ne tenném? A kedvesem kedvenc virága csak örömet szerzek neki vele, ha nagy csokrot viszek. Látnád a mosolyát, amikor kézbe fogja, látnád a szeme csillogását, hallanád a hangját, ahogy megköszöni, éreznéd a keze mozdulatát, amikor megérint. Hiszen a virág arra való, hogy örömöt szerezzünk annak, akit szeretünk. Mi másért lenne?
A KisHerceg meglepetten nézett rá:
— De miért kell letépned?
A fiú gúnyosan végigmérte, és fölényesen odavetette:
— Hogy lepjem meg vele, ha nem tépem le, és nem viszem el neki? De értetlen vagy!
A KisHerceg elgondolkodott, szemében fájdalom tükröződött, majd halkan így szólt:
— Menj most hozzá! Fogd meg a kezét, sétáljatok ide, és add neki az összes virágot, legyen mind az övé. Sétálj vele kezét fogva a tulipán mezőn, meglátod a szeme csillogni fog, és hálával pillant rád, mosoly lesz az arcán, és az a mosoly a tiéd lesz, tudni fogod, hogy a kezed soha nem akarja elengedni. Zsongani fog a hangja, amikor azt mondja neked: „köszönöm szép szerelmem”, és majd megálltok a virágmező közepén, magadhoz öleled, érezni fogod szívdobbanását, az ölelését, hogy ti egyek vagytok.
A csillagok fénye ad nyugalmat a lelketeknek… és ha nagyon figyeltek, akkor hallani fogjátok, ahogy a virágok énekelnek, a TI dalotokat, halkan, hogy csak TI halljátok. Tedd le a csokrot, és indulj! Menj, siess!
A fiú csodálkozva nézte, szólni akart, azután csak engedelmesen a földre helyezte a virágokat, és zavartan elindult. Visszanézett, meglepődve látta, hogy a tépett szálak újra tövükön pompáznak, valami furcsa hang zsongott át a tájon, hullámzott a sok virág, mintha táncoltak volna.
A KisHerceget hiába kereste, sehol nem volt. Létezett egyáltalán, vagy csak képzelte? Elszomorodott, de valamiért mégis mosolyogni kezdett, jólesett mosolyogni.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.30. @ 10:15 :: Tiszai P Imre
