Inaktív : Ráolvasás

 

       Otthon szült könyvvel a kezében. Majdnem. A terhesség alatt egész végig feküdt és olvasott. Nem lettem könny?: 3.60, mint kés?bb a kenyér, amiért jártam. Nagymama bibliája pinceszagú volt. Féltem az oroszlánjaitól, pedig felolvasta többször Dániel könyvéb?l: Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.

       Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyör?, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a sz?r. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.

       Apa A félkegyelm?t vitte be a kórházba. Piros kötés? volt a könyv, hazakerült. Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvéd? szögeire.

       Anya utána egy ideig nem olvasott csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a tizenhárom éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelz?k végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályf?nökit adtak: Éva órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott bel?le, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Éget? Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.

Ma mit mondana?

       Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költ?k semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit. A regényeket is.

       Egyszer aztán olvasás közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a f?téren. Merle Csikóéveink. Igen, nekem is udvarolt a f?szerepl? srác, Pierre de Siroac.

       Feln?tt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége el?tt 30-40 oldallal úgy fél órára abbahagyni.

Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt.

       Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket, én csomagoltam be mind. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom.

       Idén anyától születésnapomra pénzt kaptam, és a borítékban A/4-es lapon nagybet?ivel a feladatot: OLVASD EL FÉL ÉV ALATT A BIBLIÁT! Nem adtam vissza.

Mostanában már keveset olvas. Szemüveggel se. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, a youtube hogyan m?ködik.

       Egy novellát fejeztem be épp, miel?tt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A f?szerepl? három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt. Én újjászületni szeretnék, akár E-book readerként.

 

 

Kedves Szerz?,


nem novella, valahogy másképp kéne ?t aposztrofálni. Másik problemám: azok a számok úgy visítanak, mint a kismalac, amit lehet váltsd át bet?re.


Várom vissza.


Hatos

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.26. @ 07:22 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!