Kőmüves Klára : Kenyértörés

Fotó: Fotóház -Tatuska

 

 

 

A legkülönösebb bennünk – emberekben – az alkalmazkodás képessége.

Ha kiemelt érdemeinkről beszélnek, az emberek szavaival büszkén megveregetjük vállunkat, elismerő pillantásaik segítségével pedig lelkünk mélyéből hintünk békét a világra. Közben azt gondoljuk: Kimagaslóan teljesítettünk, még jó, hogy a nagy igazságok birtokosai vagyunk – Mind különbözünk. Én főleg más vagyok. Másabb vagyok mindenkinél.

 

Aztán, amikor az emberek hozzánk intézett szavai hibáinkra próbálják felhívni a figyelmet, egy pillanat alatt visszavágunk azzal, hogy: Hát, persze, hiszen mind egyformák vagyunk. Semmiben sem vagyok másabb másoknál. Nem vagyok nálad sem különb. Éppen olyan vagyok, mint te.

Milyen furcsák vagyunk -mi gondolkodók-, csak a jó véleményeket ismerjük el magunkénak. Abból nem osztozunk.

 

Még a kisöreg mondta; „Tudod, a fronton ez az ember, aki később a barátom lett, eleinte elkülönült tőlünk. Sokszor még ki is nevetett minket. Mi az árokparton ültünk, ő mindig állt. Legalább tíz centit nyújtott rajta a büszkesége is. Amikor viszont elfogyott az élelem, és első ízben ült le mellénk, már csak olyan volt, mint valami otthonából elüldözött kóbor kutya. Ferkó megtörte az üres kenyerét, és átnyújtotta neki a felét. Azokat a mozdulatokat már sosem felejtem el. Csak nagyon lassan, óvatosan nyúlt érte. Talán attól félt, hogy az utolsó pillanatban Ferkó arcán mosoly kerekedik és visszahúzza azt az üres kenyérdarabkát. Persze nem így történt. Már hogyan is történhetett volna úgy, hiszen mi jóval korábban megtanultuk azt, amit ő ezekben a pillanatokban tanult: Ha ideig-óráig meg is engedi nekünk a Jóisten, hogy másoknál különbnek gondoljuk magunkat, végül mind egyformák leszünk.”

 

 

 

 

(“Jézus feltámadása kétezer évvel ezelőtt és ma is kenyértörést jelent az életünkben. Miért is? Az ismert magyar szólás szerint, ha kenyértörésre kerül a sor, vagy valaki(k) kenyértörésre viszi(k) a dolgot, az nem jót jelent. Általánosabban azt jelenti, hogy elérkezik a válságos, döntő pillanat, szűkebb értelme pedig: az ellenérdekű, viszálykodó felek ügye olyan fordulathoz érkezik, ahol eldől, hogy véglegesen összevesznek-e, szakítanak-e egymással.”)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.28. @ 18:55 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 747 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))