Csak ülök mereng?n. Nézem a semmit.
Szívemben lüktet a kérdés: Csak ennyi?
Nincs segítség, mi el?zi a hiányt.
Lelkem társa után sz?kölve kiált.
Hallom bens?mb?l feltörni az imát.
Két kezem összekulcsolódó lián.
Hangtalan mormolva feltör? szavak
Némán mozgó ajkamon sikítanak.
Bocsáss meg nekem Te, ki fent vagy, ha vagy!
Önz? módom elfogadtam a vigaszt.
Elhittem, hogy a szerelem végtelen.
Boldogságát Te igézted meg nekem.
Úgy éreztem, Te küldted ?t hozzám.
Szívedhez szállt az alázatos fohász,
Mit naponta kértem már-már öntudatlan:
Engedd boldognak érezni magam!
Tégy csodát! Ne fukar kufár módjára,
Hogy teljesülhessen életem vágya.
Most itt ülök. Bent fáj minden pillanat,
Mikor ujja nem simogatja hajam,
Nem ölel félt? gyengéden a karja,
Nem játszik lágy csókot pajkosan ajka.
Mondd! Ha szerelmet adtál, miért félig?
Miért nem tettél vakká, süketté is?
Akkor nem érdekelne, mit szól a világ,
Nem marna sebet szívemben a hiány,
Nem hallanám, lelkem magányba kiált.
Sejtemmel érezném b?re illatát.
Látod! Én hálátlan, elégedetlen.
Nem tesz boldoggá e félig szerelem.
Te, ki fent vagy, ha vagy! Tégy nekem csodát!
Mutasd meg, milyen az igaz boldogság!
Kérlek, segíts, hogy minden pillanatban
Csak vele érezzem teljesnek magam.
Csak ülök mereng?n. Nézem a semmit.
Szívemben lüktet a kérdés: Csak ennyi?
Nincs segítség, mi el?zi a hiányt.
Lelkem társa után sz?kölve kiált.
Hangtalan mormolva feltör? szavak
Némán mozgó ajkamon sikítanak.