A hét kutya sebesen közeledett a ház felé és egyre csak azon gondolkodott, hogyan fogják elrabolni a kicsiket az anyjukkal együtt:
– Szerintem csak rontsunk rájuk és vigyük, akit kell! – javasolta a legfiatalabb.
– Inkább, amikor alszanak, akkor lopódzunk be és kötözzük meg őket! – mondta a legvérengzőbb.
– Szerintem ijesszünk rájuk! Akkor mindannyian fel akarnak majd mászni egy fára. A kicsik nem tudnak felszaladni, így az anyjuk visszafut értük, és mi rájuk rontunk, megkötözzük őket és visszük, amilyen gyorsan csak tudjuk – mondta a legöregebb és legbölcsebb.
Ebben megegyeztek és futottak tovább. Amint odaértek, ráijesztettek a családra, akik ijedtükben hanyatt-homlok menekültek egy fára. Kormi volt a leggyorsabb, aztán Felhő követte, de a kicsik tényleg nem tudtak felmászni. Felhő visszaugrott értük, de a kutyák rájuk rontottak és elhurcolták őket.
Kormi próbálta megmenteni szeretteit, de hiába küzdött.Nagy bánatára a kutyák elhurcolták a családját.A kimerültségtől elterült és hamarosan el is aludt. Azt álmodta, hogy egy öregember feltarisznyálja és eligazítja, merre kell mennie, ha meg szeretné menteni a gyermekeit és Felhőt.
Amikor felébredt, visszament a házukba a gazdáihoz és elmesélte, mi történt és mit álmodott. Megkérte a gazdáját, hogy tarisznyálja fel, eressze útnak, hadd keresse meg a családját.
A gazdája nehéz szívvel eresztette el.
*
Kormi ment, mendegélt, hegyeken, völgyeken át, és közben azon gondolkodott, mit tegyen, ha meg is találja a családját, hiszen egyedül nem fogja tudni kiszabadítani őket a kutyák fogai közül. Addig észre sem vette, hogy közben besötétedett és hatalmas vihar készülődik, amíg egy nagy faág az orra előtt le nem csapódott a földre. Ekkor feleszmélt, és rájött, hogy menedéket kell keresnie minél hamarabb.
– Nem állhatok meg! – gondolta magában, és csak ment megállás nélkül. Már éppen eleredt az eső, amikor meglátott egy barlangot, ahol fény pislákolt. Óvatosan megközelítette, majd besurrant. Egy teremtett lélek sem volt ott.Kormi magányosan, szomorúan, korgó gyomorral feküdt le, és aludt reggelig.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:49 :: Smider Dorka Életke