— Ez az utolsó szelet kenyerünk.
— Ez.
— Menj el kérlek a boltba, hozz egy cipót!
— Elfogyott a pénzünk.
— Ennyi nem lesz elég a gyereknek sem vacsorára. Éhes marad.
— Nem marad. Ha van elég liszt, sütök kenyeret a dagasztógéppel.
— Igazad van, el is felejtettem, hogy van nekünk..
— Remélem, maradt még élesztő… nézzük csak… Szerencsénk van! Készítem azonnal: víz a tégelybe, só, étolaj megteszi a serpenyőből, liszt, cukor, élesztő.
— Gyors vagy drága, hamar beindítottad a gépet. Szeretlek.
— Én is szeretlek.
— Mesélek a képeskönyvből Marcinak, amíg készül a kenyérke, gyere, ülj mellénk!
— Szívesen, ölbe is veszlek mindkettőtöket!
— Nézd, Marci elaludt a mesén! Milyen szép gyermek…
— Olyan, mint te, drága kis tündérem, bújj mellém, amíg sül a kenyér…
— Nem érzem az illatát…
— Én viszont érzem a tiédet, jó, amikor így ölelsz, finom a csókod…
— Sípol a masina!
— Menj csak, vedd ki hűlni a friss péksüteményt!
— Rettenetes baj van! A kenyér…
— Ez nem kenyér…
— Ezt mondom! Lapos massza… Elromlott a készülék, pedig csak fél éve vettük, még garanciás, de a nagyobb baj, hogy nem lesz vacsoránk.
— Oda a liszt is, kárba veszett…
— Ki-hü-ta-ha-ka-hüpp-rííí-tom a gé-héé-pet…
— Ne sírj kedveském, Marci nem marad éhen, tudod, hagytunk egy szeletet. Mi meg…
— Gya-ha-lááá-zatos ééé-let!
— Ne bosszankodj, holnap kapok fizetést, nyugodj meg, drága feleségem!
— Óóó… hogy a holló vájná ki a szemem, hogy a kezem száradna el, hogy égnék el elevenen…
— Csitulj asszony, ez nem a világvége!
— Dehogyisnem! Nézd csak drágám, nézd, itt a polcon! Itt felejtettem… Nem tettem a tégelybe a keverőlapátkát! Ezért nem tudta összekeverni a tésztát! Semmi baja a gépnek, az én figyelmetlenségem, ó jaj, de ostoba liba a te szerelmetes feleséged!
— Ezen már ne gyötrődj, ne kínozd magad! Süthetsz még pár szem krumplit, és maradt még alma is, szeretlek, nincs semmi baj.
— Igazad van. A baj az lenne, ha nem szeretnél…
— Gyere, lecsókolom a könnyeidet. Holnap én sütök kenyeret. A lapátot azért nem feledem…
(A fotót a “Mindmegette” oldalról másoltam át)
Legutóbbi módosítás: 2011.10.02. @ 08:09 :: Rózsa Ibolya