Arra gondol, vajon lesz-e, aki szól szerelmének gyermeke születésér?l. Igen, szerelmének szólítja, hiszen most is ugyanúgy kívánja és szereti, mint els? találkozásukkor.
Egy irodalmi estélyen ismerkedtek meg. Ez volt Anna els? bemutatkozása. Alig tudta felolvasni novelláját, annyira izgult. F?leg az érzelmi jeleneteknél hágott magasra a feszültség, melyb?l egy jó megfigyel? könnyen következtethetett saját bels? z?rzavarára. Igencsak ráfért egy kis töld?dés. Ezt Feri felismerte nála, s hallgatás közben ? is átélte a novella fejezeteit, finom antennájával vette a lány vibrálásait.
A m?sor után Feri megszólította könnyed stílusával, bemutatkozott, s aztán ment minden, mint a karikacsapás. Nem valami szép hasonlat fellángolásukra, de hirtelen ez jutott az eszébe.
Els? látásra szerelem. Mikor egymásra néztek, olyan érzésük volt, mintha régóta ismernék egymást. Szinte egyszerre döntötték el, hogy ezután együtt fognak élni.
Gyönyör?, álomteljes éjszakájuk volt, melyben minden mozdulatuk felvillanyozva, áramütésként érte a másikat. Varázslat, a szerelem mágiája, az egyre ernyed?, s hevül? test nedvének befogadása, illatainak belégzése.
A szobát is átitatta a b?rükb?l kipárolgott émelyít? boldogság-felh?.
Reggel hosszú, édes csókkal búcsúztak..
Feri a szerkeszt?ségbe indult, míg Anna kényelmesen heverészett egyesülésük színhelyén. Ekkor éles fájdalom hasított a bal mellkasába.
Fel akart állni, de nem tudott, emlékezett rá, apjánál milyen jelzésekkel indult a szívinfarktus, s teljes er?vel masszirozni kezdte magát.
Egész teste verejtékben úszott, s habzott a szája. Mikor kicsit jobban érezte magát, hason csúszva elvonszolta magát a telefonig, s tárcsázta orvosát.
Tovább csúszott az ajtóig, mire e fájdalmas m?velettel végzett, orvosa megérkezett, visszavitte az ágyra, megvizsgálta, s bejelentette a diagnózist:
Szívroham mely a bal oldalt ideiglenesen lebénította. Nem bírt telefonálni, üzenetet hagyott Ferinek, meghagyta, csak telefonon hívja, nem akarta, hogy ilyen állapotban lássa.
Két hét múlva hívták el?ször telefonhoz a kórházban Annát. A szokásos kérdések, s udvariasságok után Feri megkérdezte:
– Mondd édesem, nincs következménye a múltkori éjszakánknak?
Anna el?ször nem értette, mire gondol, milyen következménye lehet azon kívül, hogy ?rülten szereti, s hogy a szíve nem bírta elviselni ezt a felfokozott érzelmi állapotot.
Utána kapcsolt. Feri attól félt, hogy terhes maradt. Ekkor dühösen lecsapta a telefont.
Mindenféle kivizsgálást végeztek, mikor jobban lett, s így derült ki az is, hogy terhes lett.
Megnézte az ultrahangon. Szép egészséges gyerek, hál’istennek nem károsodott a szívroham utáni gyógyszerekt?l. Úgy döntött, megtartja a csöppséget, ? jelenti neki a szerelem örök gyümölcsét.
Különben is már harminc éves, ez az utolsó lehet?sége. A könyvei után kapott honoráriumokból tisztességesen megélnek ketten is. Nem vallotta be Ferinek terhességét, nem akarta, hogy megtudja.
A kilenc hónap gyorsan eltelt, s most itt fekszik nyitott szemekkel bágyadtan a kórházi ágyon, arra gondol: de jó lenne, ha Feri mégiscsak fogná a kezét a nehéz percekben.
Hozzálép egy n?vér, injekciót ad be karjába, s kéri, hogy lazítsa el magát, végezze a légz? gyakorlatokat.
Annának egy könnycsepp gördült le sápadt arcán, miközben mosolyogva érzékeli méhében rugdalódzó gyermekét. Betolják a m?t?be.
Ekkor zöld ruhába bújt férfi lép melléje, kinek szemeit rögtön felismeri. Feri Anna lábait felemelve segédkezik a szülésben.
A legnehezebb tolófájás után felsír a kisbaba. Kisfiú lett.
Feri ujjong örömében, s míg Anna megpihen egy kicsit, szemrehányással illeti, mert kisajátította közös gyermeküket.
Anna boldogsága beteljesült. Egyszerre lett családanya és feleség. Már ügyel rá, hogy e sok öröm ne terhelje meg gyorsan kalimpáló szívét.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Kohut Katalin
