A szelek utcáján koppan a léptem,
Büszke hó-csillagoktól ragyog ruhám,
Hercegi dísz ez, szemedből láttam,
Mikor elváltam tőled édes Zsuzsám.
Északról vág a szél arcomba dús havat,
Belül még melegít karja ölelése,
Sehol egy lélek a fagyos fák alatt,
Tenyeremben izzik keble remegése.
Kastélyom ásatag kapuja csapódgat,
Függönye mögül valaki rám nézett,
Házinénink volt az, nem a belső szolga,
Nem is palota ez, hanem csak albérlet.
Valaha más volt ő: hentesné-asszonyság,
Aki nem olyan rég szebb időket látott,
Amikor szavára inas, segéd ugrott,
És ő kolbászrőffel mérte a világot.
Holnap megint nap lesz, öreg már az este,
Hadd jöjjön szememre elvarázsló álom,
Magamat megint csak, a te kék szemedben,
Erősnek és nagynak, főhercegnek látom.
*Meszena: óvárosi utca Debrecenben
Legutóbbi módosítás: 2011.10.10. @ 05:39 :: Csillag Endre