Minden évszakban…
Mikor nyári izzásban lengedez,
és gomoly szájával b?röd fújja,
hálásan kitárod valódat neki,
hagyod, hogy hátadat simítsa újra,
amikor magát kelleti.
?sszel sárga lombot szövöget,
kopaszodó réten f?zenét hallgat,
karja érett fürtöket himbáz,
nézed a temérdek károgó varjat,
a szárnyukon mintáz.
Havat surrant, kéményb?l dudál
téli nótát a fagyos harsona,
haragszol, ha házad tetejét dúlja,
közben beretválja, nyesi arcodat,
pirosat tetovál az ujja.
Langy lankákon libbenve leng,
virágos fákkal bólint, tavaszt ígér,
új, vágyó szívednek játszik a hárs,
mikor indulsz ? bíz’ elkísér
mint szerelmes útitárs.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:02 :: Rosmann László
