Isten adja, hogy ne szülessen
ember, aki engem megért,
ha mégis megszületne,
soha ne tudják a nevét.
Isten vegye, vegye t?le
nyughatatlan szemét,
üsse rá egy kockak?re,
legyen vörös, ami fehér.
Nyelvét, fogát szakítsa ki,
a város mocska közé vesse,
soha ne mondhassa el, amit
látni se szeretne.
Csak a szívet tartsa benne,
homlokán egy jelet hagyjon:
Átkot, ha valahova menne,
mindig ugyanott maradjon.