Képzeletem már nem jön velem,
oda. Sok szomorú óra vár.
Sápadttá, sovánnyá nevel.
Összegy?jtögetem levelenként
a csendet, ?szi kosárravalóm,
hervadt fodrú felsírt, kisírt
valóm. Zordabb ne légy, adj
pihenést. Piheg? lélek?r a jó is.
Megfontolom, mi nem volt, de éltem.
S azt is mi volt, de élni alig volt
mersz, egyedül szeretni vagy inkább vele?
Ezt választja mind, ki van: pillanatnyi
lehetségeset, s futok szó szerint,
valahol egyszer magamra lelek.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.14. @ 20:32 :: Marthi Anna