Lassanként szivárog
ablakomon át az este,
a tárgyakra gondosan
árnyék-köpenyét vetve,
nehogy megfázzanak.
Aztán tovább illan
a s?r? félhomályban,
a fényt issza halkan,
eldugott
zugot
keresve.
Végül az ágyam alatt
csendesen megbújik,
és a sötétséget
szövögeti hajnalig.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 19:12 :: Maretics Erika