Üres pohárba szavad tengert töltött,
harmatos füvön végigd?ltünk,
nevetésed volt libab?röm, levetettem.
Utamat hajadba fonva megtettem,
szívemet kérted cserébe,
de én a habokba rejtettem.
Bocsásd meg nekem.
Cserébe véremet kentem ujjamra,
s vele a horizontra
naplementét rajzoltam. Soha el nem
múló pillanat…
Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 22:00 :: Szalma Adrián
