A völgyek tüd?mbe
illatuk itatták,
nevemb?l itt hagyok,
s kövek cip?m patkolják.
Hegy van és dombvidék,
szép szál fasorok,
szívemben zöld illat,
kékl? víz csobog…
Nem volt h?s apám,
de meze ma öltönyöm,
az érzelmek vonalát,
ígérem, meg?rzöm!
Köddel és viharral,
kulaccsal, kalappal
nézzük a végtelent,
mit kezdjünk magukkal,
séta a réteken…
Jobbomon hús atyám,
balomon holt anyám,
szeretlek titeket,
még nem mondtam
soha tán.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.20. @ 23:10 :: Csonka János