Egy pillanatra megfordultál még,
aztán vége. Nincs tovább.
Elnyelt a zsúfolt utca monoton zaja.
Illantál, mint ünneputáni
virágcsokor. A fiatalság. Az iskola.
Kitartón fútt odább egy lanyha,
nyárvégi szellő. Itt cseng édes hangod is.
Drága meleged, – üli ajkamat.
Jelen vagy, – bennem élsz.
…ám nincs többé utolsó gondolat.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Serfőző Attila