hétfő volt
talán délelőtt
az ősz addigra benőtt
falakat egykedvű parkokat
avarba takart nyarat
romból nőtt gondokat
a színek is szerények voltak
lódenkabátban osont a hideg
rideg vonásokat satírozott
tudom apám soha nem pihent
kínkeserves másfél nap
anyám arcáról lehámlott a pír
de ha már megjöttem
gondoltam üvöltök egyet
s máris csuklómra került
egy kis papír
később nevet váltottam
gyámoltalan vézna gyerek
évek sodortak szirtről szirtre
de tengert nyitott a képzelet
istennek sem voltak szebb álmai
míg anyámmal álmodtam fölénk eget
ma ábrándokat nem dédelgetek
de a város zajában ringva őrzöm
keblén fakadt kagylóéletem
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Bakkné Szentesi Csilla