Mint egy tánc –
hol érezlek
teljes lelkemmel,
hol pedig
saját kételyeim
örvénye húz le.
Aztán,
(profán gondolat),
mint egy parafadugó,
felröppen az égig,
és minél
mélyebbre
húzta le
a kétely-örvény,
annál magasabbra,
és tovább repül,
pörögve,
és szórva magáról
a kételkedés
utolsó
cseppjeit
is.
És újra,
csak szeretlek.
