Mire való az a szerelem és mennyit ér, miben a ‘Jaj, mi baj megintek
nem lapulnak – úgy röpülnek, mint a szél, és azt suttogják unhatatlan:
Ez biz semmit ér! Fül bezárva, szem lecsukva, ajkakon lakat –
Ha szeretnéd megtartani, sem hallani, sem szólni, látni sem szabad.
Magadba nézz, magadnak szólj, magad hallgasd a szívverésedet és
jól következtess, ha rád kiált a társas egyke lét:
Mi nem tiltott, a szolgaság, bár csúnya cím a Drága kiscseléd.
Így jó, most érzem, elfutott az önrágalmazás – Jót kacag belőlem
minden pillanat, ha látom, félve szól, de gyakran erre jár.
Törölve címem, elsajátítottam már a megtanultakat.
Tudod, nem érdekelsz, fül bezárva, szem lecsukva, számon is lakat.
A Sorsunk jól dobott, na lám, a kocka mégis csak szeret –
Ma én vagyok szabad -de annak ára volt-, azért se törd magad!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Kőmüves Klára
