A gumiid? nyúlik…
Hömpölyögve öleli át napom,
Szürke az égbolt és a hangulatom.
Rezzen egy húr, villan egy emlék,
A homályt egy csapásra tépve szét.
De addig …
Nyúlik az id?, ólom az ég,
Vállaim mennyi terhet bírnak még?
Meddig élek? Létezem még?
A sártenger lehúz, messze a sziget még.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: dr Kocsi Katalin
