(Saját kép; a Mintha c. vers folytatása)
Sétálsz a kavicsos úton,
süt a nap, a tegnapi eső
nyoma besároz.
Belenézel a pocsolyába,
megtorpan lábad,
látod, ilyen ártatlan
a küllem, belül
örvénylő a rend;
te örök elégedetlen.
Neved harsogja a világ,
mintha lényem meghajolna előtted,
töretlen képedet mások elől
az erőbe rejtem, a fák
meztelenül meredeznek rám,
dolgom bevégeztem-e.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.30. @ 10:35 :: Horváth Nóra
