El?szedi képzeletem
minden apró részleted,
összerakja, képpé formál –
életh?vé, így adok újra
f?szerepet.
Szavakat nem használok,
szemed mosolyából tudom,
mikor, mi kell.
Balga az ki nem látta
mi rejlik benned,
szemén most is szürke hályog
ezért nem látja
csak a világot,
és benne téged nem…
F?szerep – álmaid egy-egy lépcs?jén
kezed végigfut korlátján,
körfolyosó alján látod,
kavarognak hozzád h? emlékek.
Mégsem felfelé haladsz, hanem
a mélybe,
hogy kezed megmerítsd életed
édes verejtékében…