Ki mer ma hálót vetni kancsal égre,
sánta holdra gőg-posztos csillagstrázsán.
Kikötni hullámverésben, tavi nádasok
homokpartjainál, s hazudni reményt,
csillámló fényt rozsdafoltra,
ha senkinek se kellesz,
s nem köt hit, elv, meggyőződés,
lelki-kapocs senkihez se,
amire felesküdtél.
Ki mer ma visszakérdezni lombhullásra,
ha jön a tél, s lábad alatt több az avar,
-se kérdés, se válasz- életed múlhat ezen,
vállald magad önmagad előtt,
-erősebb leszel, mint a kárörvendők-
az utolsó leheletedig…
Legutóbbi módosítás: 2011.11.01. @ 14:02 :: Seres László