northman Gomblyukakkal hátukon c. versére
…és te sosem jössz el
csak álom
ring az éj
hangya-lábon
jár a megváltás
mint alvó város
peremén neszez?
utcazaj
mindig benned
hagytam magam
mikor rozoga padon
ölelted a tavaszt
és öreg ablakok
magányában félve
suttogták az
elfeledett cselédszobák
merre jársz
merre jársz
többé senki sem
húzza rád a hajnalt
és nem andalít
vászonruhák
megfejthetetlen mintája
csak lenne valahol
még egy szentjánosbogár
ki rád világítana
hogy újra érezd
milyen embernek lenni.