hasadt hajnal fázós fényében
rozsdamarta levelek sz?nyege
teríti a park útjait
k?padok között kúszik a köd
remegnek a bokrok
krizantémok sírnak – csendesen
elengedlek
álmaimba néha még
vissza-visszatérsz…
látom arcod
halvány alakod a ködben
hangod elfeledtem rég
nem szólsz már
nézel csöndben
feléd nyújtom kezem
nem fogod meg újra
elfordulva visszatérsz
a múltba…
régi képek
ezek maradtak bel?led
elsárgult megfakult emlékek
elmúlt évek lenyomata mind
szeretlek
de már nem érzem a kínt
csendesen – elengedtelek
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Ecsedi Éva