Bakkné Szentesi Csilla : érzés-forgó

2011.11.05. Bakkné Szentesi Csilla Vers 29
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
…gondolatcsepp…*

 

 

 

szántsd földbe

magányod

vesd be

hiányzol-magokkal

tavasszal mint porzóra

mézelő méhek

rád lelnek majd

frissen sarjadt

„úgy-vártalak”

 

levélsorokban

Legutóbbi módosítás: 2011.11.05. @ 06:35 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.