Valahol gyémántos az ég.
Dorkós koromban
lágynak hittem,
itt – most kemény, szinte törhet?,
mint a leped?, a frissen mosott.
Trikós-tornacip?s évek,
túlfutottam a húszon.
Konok miértek lakják be
a férfielme lakatlan tájait,
mohás-mereng?s kedvek.
Csend van a világ folyosóin,
hosszúhajú, szép n?k sietnek
t?n?d? tekintetekkel,
csak lépteik sortüzét hallani.
