Horváth Gábor János : Ki vagyok én ?

Nyomtatás

Én vagyok a fáról lehullott kéreg,

Én vagyok az almában elrohadt féreg !

Én vagyok az este el nem mondott ima,

Én vagyok a fától messze esett alma .

Én vagyok az, ki álmomban tündért vár,

Én vagyok az, ki a tündérrel táncot jár.

– tündért vár / tündérrel táncot jár — hiába a más irány, ne ismételd a tündért — Annyira szép a magyar nyelv, az irodalom is „sok mindent elbír” —

De én nem vagyok igazán senki és semmi :

– itt pedig nem értem ezt a fordulatot – kijelented ki vagy te, és egy hirtelen kanyarral visszafordulsz — Ez az ellentételezés nem igazán szerencsés megoldás —

Mert itt nem lehet szívvel létez?nek lenni !

Nem szép ez a „szóismétl?” megoldás, mert nem ad semmivel sem többet, azon kívül, hogy ugyanazokat a szavakat olvashatjuk szinte egymásután.