Ma az Univerzum géprongyának látom ezt a földet,
semmivel sem kevesebbnek és kicsivel se többnek.
A gyűrött matériának csücske csak a domb, az utak
pusztán félrevasalt élek e semmibe vett, tépett anyagon.
Még az is lehet, hogy tévedek s csak gyertyaláng a lét,
mit pillanatnyi hangulat teremt, elfújja azt az első őszi szél.
Ha tévedek, hát tévedjek nagyot! Bár hihetném, hogy
Isten asztalán egy jól megbecsült morzsácska vagyok!
Ilyen az álmom is. Ha álmodom, bátor legyek! Merészeljek
álmodni nagyot! – abban vesszen el mivoltom, az lehessek,
amit épp kigondolok! Legyek királylány, akit szeret a népe
vagy büszkeségem félretéve, legyek inkább koldus, létemből
teljen ételre valóra, legyek tik-taktól hangos ódon falióra!
Vagy legyek folyó, csendes, sekély vizű, szelíd,
legyek lehullott levelekkel keringőző északnyugati szél!
Legyek tevéknek szentelt sivatag vagy, ahol semmi sincs,
önzetlen temérdek! Legyek a bőség kapuja, mélysége
a leveses edénynek! Legyen tartalmam, értékem, súlyom,
férjek el a befőttes polcon! Vegyenek elő, ha kiürül a kassza,
faljon fel, aki tartalmam akarja! Lakjon jól velem, akit
használatomra rendelt az ég! Legyek menedék, hóesésben
hegyoldali meleg kalyiba… Látni szeretném a hasznom!
Bennem talán csak ennyi a hiba.
– Ha képeslap lehetnék, mindenkinek elküldeném magam. –
Legutóbbi módosítás: 2011.11.11. @ 13:53 :: Kőmüves Klára
