Száz éves tárgyak, képek, ha mesélni tudnának…
Gyönyör? volt egykor, a kalapos hölgy,
kit rozsdás kép örökít régi ezüst papíron
mellette férfi, talpig, mint szálkás tölgy,
tusolt orcáján a retus már rég lekopott.
A kép mellett, száz éves tárgyak közt,
hevernek sorra egykor volt ifjúságok,
egy kosár, flaska boros, vagy sörös,
rég eltett tárgyak, meg katonai lomok.
Talán Hargitán járt, vagy San Martino-n?
álmai, mint golyók, peregtek a zsákokon,
ott szerezte arcára furcsa, varrott sebhelyét.
Przemysl-nél járt, vagy Lembergnél volt?
Álmai nem értek túl a lövész-árkokon,
de egy teljesült, -Hazatért, túlél? vesztesként.
Kedves György, írása kissé oda nem ill? szavakkal fejezi ki nemes gondolatait. Ritmusa is sok kívánnivalót hagy maga után. Dolgozzon még rajta!
Legutóbbi módosítás: 2011.11.14. @ 19:25 :: Radnó György