Én az utcára gy?zni jöttem,
a botos-husángos hétköznapok
nem tudnak megtérdepeltetni
az ásító paneltorkok el?tt.
Én az utcára gy?zni jöttem,
sosem futottam eddig, nem rémít
a rangosok és senkik
riasztó kakofóniája.
Rossz id?k vannak, maró-meztelenek.
Ismerem a sötét kapualjak ammóniaszagát,
olvasom a tömbfalak salétromos
kartográfiáit.
Népem hallgatása ül bennem
minden fizetésnapon,
nehéz-bizonyos hallgatás ez,
mint az utolsó népdal utáni csend.
Pinceg?zös álmaim halványulnak:
a józanodás ideje van.
Én az utcára gy?zni jöttem,
és élni is,
er?s-tiszta kedvvel,
mert tudom – messze még
a huszonnegyedik óra.
