Lekem forgóhintájába ültem,
jókedvet stoppoltam útszélen,
kertészked? törpék sipkáját
lenget? szélben véltem azt,
óriás alszik méteres f? között.
Szél rángatta kés?bb ablakom,
kunyhóm is mézeskalács szívb?l,
de Jancsi-Julis nem jártak erre,
maradt földhöz koccanó sepr? –
vasorrú bába bánatom.
Ketrecbe löktem harsogó
rossz kedvemet szemtelen,
és csöndes pihen?re küldtem
tojásba bújt aprócska hitem.
Fölöttem szélkirályfi kotlik,
napszárnyú sólyom költöget,
lelkem rázkódva ébredez.
Gólyahírem kelti sz?rmeleg.
Egyszer?en túl zavaros nekem. Sok minden benne, szerteszét, a mondanivaló sehol…
Legutóbbi módosítás: 2011.11.17. @ 17:38 :: Marthi Anna