Egyszer régen élt egy fáraó. Yukuyusungnak hívták. Kíséretével gyakran sétált az emberek között, ahol egy fiatal leányra lett figyelmes, aki szívhez szólóan énekelt a templom ajtajánál. A fáraó megállt el?tte s megkérdezte, mi a neve.
– Yosina vagyok – mondta ill?n meghajolva a leány.
– Gyere az udvaromba, énekelj nekem is egy kicsit!
– Kérésed parancs – mondta Yosina s elindult a fáraó után. A palota udvarán letelepedett egy gyékénysz?nyegre és énekelni kezdett:
Ujjongott a szívem, amíg máshol voltam,
Ujjongott a lelkem, amíg koldultam,
Ínségben lév?k ajándéka voltam,
Testvéreimnek mannája voltam.
Sírnak a szemek, sírnak a szájak,
Potyog a könnye Koldus-országnak.
Minden csepp könny a bánat kristálya,
S minden búbánat lelkük gazdagsága.
A fáraó elálmélkodott a dal értelmén, s azt mondta:
– Éneked megtanított valamire, amit valamikor talán tudtam. Hozd el az éhez?ket, hadd lássam vendégül ?ket s cserébe ?k is jóllakatnak engem!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Kohut Katalin
