Idesóhajtottalak.
Egy pillanat:
hipp-hopp erre fújt
az esti szellő.
Azt hiszem nem
beszélünk.
Fene se tudja.
Ha úgy érzem,
megtalállak,
minden zugban.
Hagyom, hogy
ne értsem meg
szavaidat.
Ha érteném,
belerohannék
egy újabb
képzelgésrohamba.
Ezért mint
nagybeteg,
kigyógyulást
kezdeményezőn,
magamnak verselgetek.
Színes sokarcú éjeken
ha felébred,
kisomfordál a lélek,
s lornyonon át
kibetűzi e széteső
felhős-viharos
háborút.
Olyankor jobbik
felem tudni véli,
hogy talán mégis:
bennem kedvességgé
csiszolódhat e bú,
bárgyú
ágynyugalomban.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.18. @ 21:40 :: Marthi Anna