Égig tör? hitem
roskad,
tenyerembe puhán
simuló fakereszt,
az egyetlen,
de Jézus halott,
nem érzem,
hogy szeret.
Léptem ritmusa
elveszett,
p?rére vetk?zve
állom
a farizeusok tekintetét,
álom,
valóság nem lehet.
Ócska kapujukhoz
álszent a kulcs,
átkozott, aki
téged átkoz.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.24. @ 17:11 :: Maretics Erika