Izzó fátyol arcodon,
rám tekintesz és szétesem,
parázsló szemed rám ragyog,
nézlek, a kezed megfogom,
mosoly fut át az arcodon,
olyan vagy, mint az angyalok.
Fátyol takarja tetteid,
én nézhetek csak rajtuk át.
Aranyló selyemszál, amit
nem láthat meg a külvilág,
mert függönyét, ha széthúzom,
szívem lábad elé rakom,
hogy érezhesd amíg dobog.
éjhosszakban és nappalon.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.28. @ 17:41 :: Boér Péter Pál