Bevezető
Amikor kitaláltam könyvem címét, azonnal meg is akadtam. Vajon mit jelent az a szó, hogy Pasi? Ki találta ki? Férfiak önmagukra, vagy valaki a női nem gyönyörűségei közül, aki már unta a férfi, fiú, krapek, hapi, mandró, csávó, csákó, ürge, mókus, és még a fene tudja milyen elnevezéseket, és valami újat akart bedobni a köztudatba. Örömmel jelentem, a köztudatba dobás százszázalékos sikerrel járt! A Pasi él, a Pasi virul! Sietve teszem hozzá, a női nem nagy—nagy örömére. Ezzel kapcsolatban viszont valamit még meg kell jegyeznem kedves olvasóm. A hölgyek csak arra a férfira használják a címben szereplő elnevezést, aki pozitív irányba indítja be a fantáziájukat. Vagyis, szerintük csak jó Pasik léteznek. A többiek, akik pestiesen szólva mehetnek a levesbe, megmaradtak, férfinak, fiúnak, hapinak, mandrónak, csávónak, csákónak, ürgének és mókusnak. Természetesen idetartoznak még a vén hülyék, az idióta barmok, a lezüllött punihajkurászok és a szaros trottyok, kiket sokévnyi házasság után a kedves feleségük nevez így bizonyos alkalmakkor. A vicc az egészben az, hogy a lezüllött punihajkurászok és a szaros trottyok is Pasik voltak egykoron, csak hát ugye! Elszaladtak az évek, a mosásra váró zoknik hegyével egyenesen nőtt a feleségek türelmetlensége, a szagukról most ne beszéljünk. Mármint a zoknik — és nem a feleségek — szagáról.
Arra viszont nem gondol a kedves szóhasználó, tán még maga a szó alkotója sem, hogy a Pasinak esetleg más jelentése is lehet. Például, kialakulhatott a régi pasa szóból, ami a török nyelvben vezért jelent. És ha ez így van — és miért ne lehetne így(?) —, akkor a nők — tudat alatt —, azonnal vezetőjüknek ismerik el az általuk megpillantott és istenített Pasit. Vagyis önként, dalolva hódolnak be a Pasinak — vezérnek —, aki ezt kihasználva visszaélhet helyzetével. És az esetek többségében vissza is él.
Most le merném fogadni kedves olvasó, azon a kifejezésen gondolkodsz, amely könyvem címének második felében szerepel. No, igen! Kit nevezünk mi férfiak — Pasik — Álomnőnek? Akivel esetleg álmunkban szeretkezünk, amikor mellettünk hortyog több éve folyamatosan viselt és elviselt viseltes feleségünk? Vagy az az Álomnő, akin az utcán, munkahelyen, bárhol máshol megakad a szemünk, mert nem viseltes pongyolában, vagy susogó dzsoggingban rohangál, fésületlenül, kócosan? Aki után folyik a nyálunk, mert jobban néz ki, mint az, aki otthon vár? Vagy csak egész egyszerűen emberibben szól hozzánk, mint az asszony, vagy a több éves kapcsolatunk? Vagy az az Álomnő, akinek a lelke szerintünk szebb, jobb, mint az otthoni lelketlen asszony lelke? Vagy az az Álomnő, akit a tizedik sör után annak látunk, hazavisszük, és reggel, riadtan szembesülünk a tragikus valósággal?
Szerencsés esetben azonban a Pasi valóban az Álomnőt „szedi fel” — vagy az Álomnő a Pasit(?) —, viszi haza, veszi feleségül. Vagyis a Pasik, behódolnak az Álomnőnek — hisz a házasság valahol behódolás —, aki ezt kihasználva visszaélhet helyzetével. És az esetek többségében vissza is él.
Csakhogy az évek elszaladnak! A hiteleket fogcsikorgatva ugyan, de kifizetik, a közös gyerekek felnőnek, kirepülnek, és hála az égnek, a gonosz anyós is végre meghal. Vagyis minden együtt van, lenne, a boldogsághoz. Aztán egyszer csak — meg nem mondom az okát —, viseltessé válik a pongyola, susog a dzsogging, sótlanná válik az étel, és az élet.
A Pasik vén hülyékké, az Álomnők pedig, folyton ideges némberré, esetleg szipirtyókká változnak. A vén hülyék a kocsmában két sör mellett beszélik ki az idegesítő némberek rossz szokásait. Természetesen az idegesítő némberek ugyanezt teszik a vén hülyékkel kapcsolatban, a még időben elvált szomszédasszony megértő, ugyanakkor kárörvendő bólogatása közepette. Vagyis, az élet zajlik, csak már nem úgy, mint egykoron.
Tehát, Pasik és Álomnők!
Vajon hogy kezdődött? A Pasi meglátta az Álomnőt! Vagy az Álomnő látta meg a Pasit? A fene tudja! Egy biztos — hisz valahogy el kellet kezdődnie —, egyikük odalépett a másikhoz, és…
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: S. Szabó István
