Böröczki Mihály - Mityka : Széldal

2011.11.28. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kopott kabátot hord a szél,

de duzzad szára-karja,

s míg odújába visszatér,

a port még fölkavarja.

 

Kis esőcsöppöt fúj a szél,

olyan szőlőszem fajta,

vizet cipel, de inni kér,

az aszúnkat akarja.

 

Megáll alig, nagy úr a szél,

az égboltot befalja,

de födi, amíg odafér,

egy lapulevél alja.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.28. @ 08:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.