…sokáig kísér…
Sokáig kísér az érzés
szem-lecsukva képzelem:
tekinteted felkavart, majd
nyugtatott az a pillanat…
Akkor voltál a legtöbb csendesen,
nem éreztem meddig vagyok én,
s hol kezdődik a te,
csak mi voltunk.
Beszédes némaságod
itt bolyong ereimben.
Odakint köd és hideg,
gondolatban még ölellek.
Visszavett a világ…
– így van ez jól -,
s bennem kinyílt a türelem-virág.
2011. november
Legutóbbi módosítás: 2011.11.28. @ 13:11 :: Sonkoly Éva