Sonkoly Éva : Beszédes némaságod

…sokáig kísér…

 

Sokáig kísér az érzés

szem-lecsukva képzelem:

tekinteted felkavart, majd

nyugtatott az a pillanat…

Akkor voltál a legtöbb csendesen,

nem éreztem meddig vagyok én,

s hol kezdődik a te,

csak mi voltunk.

 

Beszédes némaságod

itt bolyong ereimben.

Odakint köd és hideg,

gondolatban még ölellek.

Visszavett a világ…

– így van ez jól -,

s bennem kinyílt a türelem-virág.

 

2011. november

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.28. @ 13:11 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"