Visszavedlek újra
botladozó emberré.
Tanultakkal beérve,
fölpolcozom lelkem.
A kín – megérdemelt.
Emelt fővel viselhetem.
Dolgomra indulok.
Siket zajtalan bú
nyúzza szívemet,
gyúrna belőlem jobbat.
A mostani show time
nem lehet több, vállalni:
nem roskadozhatsz.
Gyűrött, elszakadt
feljegyzéseim,
az álomról alkotott képek.
Szurkolnak az angyalok,
selyem tekintetükben
elengedem
az eddigéltet.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.28. @ 17:20 :: Marthi Anna